A 2013-as agárdi tábor

2013 júliusában ismét megrendezésre került az alapítvány családi és terápiás tábora, melyen önkéntes segítőként vettem részt. Számomra ez már a második tábor volt, szóval már némi tapasztalattal a hátam mögött vágtam neki a tábornak. Azt tudtam, hogy ebben az évben újra találkozni fogok a tavaly megismert lányokkal, de azt is tudtam, hogy lesznek új gyerekek, sőt szülők is, szóval kíváncsisággal teli szívvel tekintettem előre. Ebben az évben a Rett-szindrómával élő lányok mellett néhány nem fogyatékos gyermek is résztvevője volt a tábornak.

Már az indulás előtt tudtam, hogy a tavaly megismert Vikire fogok ismét vigyázni (ebben a félévben is bevált az „egy gyerek–egy segítő” felállás), tehát már ismerősként üdvözöltük egymást a kislánnyal és a szüleivel. Kíváncsi voltam, hogy vajon mennyit változhatott Viki egy teljes év alatt, vajon mennyit nőtt, fejlődött.

Az idei tábor struktúrája hasonlított a tavalyi táboréhoz, vagyis a reggeli felébredés és reggelizés után kezdődhettek a foglalkozások. Ebben az évben újra találkoztunk a tavaly megismert terapeutákkal, és ellátogatott hozzánk egy Body Mind Centering terapeuta is. Ebben az évben is hatalmas sikert aratott a hidroterápiás foglalkozás szinte minden lány körében, valamint a kutyás foglalkozás is nagy népszerűségnek örvendett. Én személy szerint is ezt élveztem a legjobban segítőként. Örömteli és egyszerre megható volt látni, ahogy Viki kapcsolatot tudott teremteni a terápiás kutyával. A tavalyihoz hasonlóan idén is voltak zenés foglalkozások, melyeket szintén nagyon élveztek a lányok, és mondhatom, hogy a segítők is. Ebben az évben a foglalkozások része volt a masszázs is, mivel az egyik önkéntes hivatásos gyógymasszőr is egyben. Az ő irányításával kaptak a lányok egy rövid masszázst, melyet szintén nagyon élveztek.

A tábor megható pillanatai közé tartozott Bori felköszöntése is, aki éppen a tábor ideje alatt töltötte be 13. életévét. Mosolyogva fogadta a Katáék által sütött glutén- és laktózmentes tortát, illetve a kis ajándékot.

Önkéntes segítőként úgy gondolom, hogy ez a tábor ismét az alapítvány sikereként könyvelhető el, ami minden résztvevőnek tudott adni valami pluszt. Számomra, önkéntes segítő és gyógypedagógus számára szakmai és élettapasztatot nyújtott ez az egy hét. A Rett-szindrómával élő lányok számára örömöt és a hétköznapokból való kiszakadást jelentette a tábor. A nem fogyatékos gyerekek számára is életre szóló tapasztalat lehetett ez a tábor, a találkozás a lányokkal. A szülők számára pedig kikapcsolódást nyújthatott az az egy hét, amíg nem ők voltak gyermekeikkel, hanem mi.

Rékasi Nikolett